Orr
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az orr a gerincesek fején található testrész, amely a felső légutak első szakaszát alkotja. Az orr teszi lehetővé a légzést. Az emlősöknél egyúttal a szaglásra szolgáló érzékszervet, a szaglószervet is tartalmazza.
Az emlősök orra[szerkesztés]
Az emlősök orra két részből áll: a külső és belső orrból. A szaglószerv az orrüreg felső részének nyálkahártyájában elhelyezkedő szaglómező. A szaglósejtek speciális neuronok, amelyek dendritjei a szaglóhám felé néznek, axonjaik pedig a szaglóidegnek átadva ingerületeiket, az agy szaglóközpontja felé viszik őket. A receptorok csak azokra az anyagokra reagálnak, amelyek a szaglóhámra kerülnek és oldódnak a nyálkarétegben. A folyamatosan ható, még a nagyon kellemetlen szaginger által keltett szagérzet is hamarosan csökken, sőt meg is szűnik. Ennek magyarázata a szaglósejtek rendkívül gyors adaptációja. Az adaptáció mindig az éppen ható szagingerre vonatkozik csak, más szagok ingerküszöbe nem változik.
Az emberi orr[szerkesztés]
Az emberi orr (latinul nasus) az arc közepén helyezkedik el. Felépítése megegyezik az emlősökével: külső és belső orrból áll. Az orrüreg felső részének nyálkahártyájában elhelyezkedő szaglómező kb. 2 cm² nagyságú terület. Színe sárga, jól elkülönül a rózsaszínű nyálkahártyától. Az ember közel 10000 szag megkülönböztetésére képes.
Az orrhoz kötődő eszmék (Pallas)[szerkesztés]
A nagy orrot már a rómaiak nagyra becsülték: azt hitték, hogy csak okos embereknek lehet nagy orruk, és akkor, ha valakinek kis orra volt, annak az észbeli tehetségére nem sokat adtak, és azt mondták: nincs is orra, vagyis azt, hogy ostoba (nullum nasum habere). Mások az orralakulásból a jellemre következtettek. Így a hegyes orrot pikáns, csipkedő jelleműnek szokták tartani. A tompa orrot a durvaság, a fitos orrot, különösen vastag ajkakkal, az érzékiség jelképének, a vékony orrot a könnyelműség, a hajlott orrot a szellemesség jelképének mondják. A görög orr alatt azt értjük, amelynél az egyenes homlok az orrgyöknél megtöretlenül megy át az orr hátába. Ilyen orrok a görög antik szobrokon láthatók.
Egyéb értelmezés[szerkesztés]
Az „orr” kifejezés a testrész mellett gyakran tárgyak, főleg járművek (autók, repülők, hajók stb.) legelső, rendszerint alaki részének megnevezésére is szolgál.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
