Asztal
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az asztal egy többnyire négylábú, legtöbbször konyhai vagy ebédlői bútordarab, elsődlegesen étkezésre használt, lapból és lábazatból álló állvány mindennemű formai és funkcióbeli változata. A régi magyar leírásokban, visszaemlékezésekben, fejedelmi és főúri udvartartásban a 18. század végéig, „tábla” volt, az asztalt jelentő kifejezés. Ez a kifejezés a szövegkörnyezettől függően olyan deszkalapot is jelentett, melyen ételt készítettek, vagy szárnyast kopasztottak, illetve nagyobb helyigényű konyhai műveleteket végeztek rajta (például mézeskalács formázása). Ma már csak egyes szakmákban használatos a tábla kifejezés, mint a cukorkészítés, mézeskalácsosok, de használják a szabóságok is a nagy helyigényű munkafázisok elvégzésére, (szabászat).
Rendeltetése szerint több kategóriája van az asztaloknak: étkezőasztal, íróasztal/munkaasztal, dohányzóasztal stb. A funkciójához kötődő cselekvést gyakran széken ülve, vagy mellette állva végzi a cselekvő személy. Az asztal formája lehet négyzet alakú, téglalap alakú, ovális, vagy kerek. Anyaga többnyire fa (tölgy, bükk, fenyő), de készülhet üvegből, műanyagból, fémből, márványból, kőből is.
Az asztal részei[szerkesztés]
1.: asztallap
2.: lábak
Az asztalnak két fő része van: az asztallap és a lábak (melyből gyakran négy darab van, de számuk nem ritkán eltér ettől a mennyiségtől). A lábak tartják azt az asztallapot a föld fölött, melyen azután a tényleges cselekvés (evés, írás, munka stb.) zajlik.
Az asztal típusai[szerkesztés]
Étkezőasztal[szerkesztés]
Az étkezőasztal viszonylag nagy méretű, székek veszik körbe, rövidebb oldalának neve asztalfő. Az asztalt eredetileg csak ünnepen terítették le, és egyedül ekkor ettek róla, régebben csak ilyenkor vitték be a házba. Többfelé (pl. Göcsej, palócok) szokásában maradt fenn, hogy csak a férfiak ülhettek mellé, a nők álltak, a gyermekek az asztalhoz nem is közelíthettek, de hívás nélkül az idegen sem. Az asztalnál kötött ülésrend érvényesült, a házigazda a főhelyen, jobbján a legidősebb fiú (ha már kiérdemelte), vagy a megbecsült vendég ülhetett.
Népi asztalok[szerkesztés]
Kőasztal[szerkesztés]
A magyarok az asztalt a honfoglalás után, az asztal megnevezéssel együtt a szlávoktól vehették át. Az Árpád-kori falusi házakból földbe vert lábú asztal nyomai kerültek elő; ilyen karólábas, (egy vastagabb fát levertek a földbe, és arra helyezték a már nem használt malomkövet), rendszerint az udvaron felállított asztal, a szegényeknél a 20. századig volt használatos. (pl.: malomkő-, vagy kűasztal.) Udvaron, fa alatt állították fel, meleg időben tálaló-étkező asztalként is használták.
Kecskelábú asztal[szerkesztés]
Vagy bakos, X-lábú asztal az előbbivel párhuzamosan terjedhetett el a falvakban, míg a 19. századra alkalmi bútorrá vált, általában lakodalmak idején használták.
Gótikus asztal[szerkesztés]
A gótikus jellegű asztalok parasztházbeli meghonosodásának kezdetét, a hódoltság előtti időre datálják, de Magyarország keleti részén a 19. században is készültek még szobai alkalmazásra. Jellemzőjük a nagyméretű, lefelé keskenyedő fiók (A szakirodalomban: bölcsős vagy erdélyi asztalnak nevezik), ezekben előfordul az alsó részben beépített ajtós szekrény is (kamarás, szekrényes, tömlöcös, illetve medve asztalnak is nevezték).
Reneszánsz asztal[szerkesztés]
Az orsósan esztergált lábak jellemzik (olaszlábas), csak Nyugat-Magyarországon készült paraszti megrendelésre, máshol a 19. század elejétől a kávás asztalnak kései, klasszicista stílusú formája vált uralkodóvá. A gótikus asztal korábban asztalosbútor, de a 19. századra már a molnárok, ácsok, barkácsolók készítették, ezek jellemzője, hogy keményfából készültek, egyedüli díszük a lábak csipkézése volt.
Kisipari asztalok[szerkesztés]
Az asztalosok által gyártott asztalok általában fenyőfából készültek, festett, népi virágminták, a reneszánsz jellegű abroszhímzésekhez hasonlítottak. A klasszicista keményfa asztalok készülhettek intarzia berakással és faragás is.
Speciális asztalok[szerkesztés]
Babonák és hiedelmek[szerkesztés]
- Ha egy asztalnál 13-an ülnek, aki legelőször feláll, az hal meg legkorábban.
- Kínában (a vendéglátóipari egységekben is) leginkább kerek asztalokat használnak, mivel úgy tartják, hogy ha valakinek nem jut hely, és az asztal sarkára ül, az szerencsétlenséget okoz.
- Úgy tartják, ha valaki az asztal sarkához ül, hét évig nem házasodik meg.
Híres asztalok[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
