Vengrijos himnas

Himnusz

Himnas
Himno natos
Nacionalinis šios šalies himnas	Vengrija
Dar žinomas kaip	áldd meg a magyart Dieve laimink Vengrus A magyar nép zivataros századaiból Iš sunkių amžių Vengrijos žmonėms
Žodžių autorius	Ferenc Kölcsey, 1823
Kompozitorius	Ferenc Erkel, 1844
Himnas nuo	1844

Himnusz (lietuviškai Himnas) – muzikinė, poetinė malda yra oficialus Vengrijos himnas. Pagal pirmos eilutės tekstą dar žinomas kaip Isten, áldd meg a magyart (Dieve laimink Vengrija). Jis buvo priimtas 1844 metais ir pirmasis posmas yra atliekamas oficialių ceremonijų metu. Himno žodžiai buvo sukurti 1823 metais, autorius Ferenc Kölcsey, nacionalinis Vengrijos poetas. 1844 buvo paskelbtas konkursas sukurti dainos muzikai, turėjas platų atgarsi visuomenėje. Jį laimėjo Ferenc Erkel, nors egzistuoja ir mažiau žinomos muzikos versijos. Himno žodžiai ir muzika Vengrijos konstitucijoje įtvirtinti 1990 metais

Szózat (lietuviškai Atsišaukimas) – daina turinti tautinio himno statusą. Sukurta 1836 metais Mihály Vörösmarty. Tradiciškai Himnas yra giedamas ceremonijos pradžioje, o Atsišaukimas pabaigoje.

Vengrijos himno žodžiai nėra įprasti šio žanro kūriniams, nes vietoj tautinių vertybių garbinimo, Himne melždiamasi Dievui. Kadangi himne minimas Dievas, Komunistinėje Vengrijoje būdavo atliekama tik muzika be žodžių. Buvo bandyta Atsišaukima padaryti valstybinių himnu, bet šios įdėjos atsisakyta.

Eilės

Himnas Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bõséggel, Nyújts feléje védõ kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép A múltat s jövendõt! Õseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hõs magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szõlõvesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bûneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgõ fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktõl rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Gyõzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kõhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak vérébõl, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hõ szemébõl! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védõ kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép A múltat s jövendõt!

Atsišaukimas Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: "Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!" Az nem lehet hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

Himno Skulptūra

2006 metų gegužės 7 buvo atidengta skulptūra skirta Himnui Budakesči miestelyje, netoli Budapešto. Skulptūroje ratu išdėstita visa poema, lyg nukreipiant ją į centre stovinti dviejų metrų dydžio bronzinę Dieno figūrą.Arkose virš skulptūros 21 varpas, kuriais gali būti atliekama muzikinė himno versija. Pinigiai skulptūros pastatymui, 40 milijonų florintų (apie 500 000 litų) buvo surinkti iš visuomenės aukų

Nuorodos

Vengrijos Prezidento puslapis su himno žodžiais, muzika, bei video įrašu

Europos valstybių himnai